Tarnalelesz

Tarnalelesz honlapja a Közhálón




Néhány mondat Tarnalelesz történetéről:

A leleszi községcsoportról:

Tarnalelesz (1901-ig Lelesz) Heves megye északi részén található. Korábban a pétervásárai járáshoz tartozott, később az egri járáshoz csatolták. A község a Tarna folyó keleti forrásánál terül el a Pétervásári-dombságon, közel az Ó-bükkhöz egy kelet-nyugat irányú völgyben, ahol három település van. Napjainkban már nem lehet különállónak tekinteni, mert az utóbbi 50 évben teljesen összeépült Bükkszenterzsébet és Szentdomonkos községekkel. A Borsod megyei lakosok e három községet nem a nevén, hanem tréfásan hosszú-falunak mondják. Ez az elnevezés helytálló, mert a három község együttes hosssza közel 10 km.Tarnaleleszen csatlakozik a 23-as és 25-ös számú út.Közvetlen autóbusz járat van Budapest, Miskolc, Ózd, Eger,Salgótarján városokba, és a határon túlra, Szlovákiába, Losoncra. A legközelebbi vasútállomás a Kál-Bátonyterenye közötti vasútvonalon Mátraballa.



Mérsékelten hűvös, mérsékelten száraz éghajlatú terület. A csapadék évi összege 600-640 mm, az évi középhőmérséklet 8,3-8,5 C° , az évi napsütéses órák száma 1850 körüli. Leggyakrabban nyugati, északnyugati szél fúj. Területe hegyközi dombság, a legnagyobb tengerszint feletti magasság 541 m. Kiemelkedései a Kis-Szarvaskő, a Szí-halom, a Magas-, Ökör-, Pénzes-, Sólyom- hegy. Természetes vizeit a Nagy-völgyi patak viszi a Leleszi patakba. Talajvíz 4-6 m mélységben található, kémiai típusa kalcium-magnézium-hidrogén-karbonátos és igen kemény. A rétegvíz-készlet eloszlása egyenetlen, keménysége és vastartalma magas. Természetes növényzetét égerligetek, tölgyesek és bükkösök, valamint magaskórós társulások és kaszálórétek alkotják. Fajai a korpafű, a borkóró, a gyömbérgyökér, a tárnics. Állatvilágára a nagy- és kisvadak egyaránt jellemzőek. Erdőterülete 53 %, talaja agyag bemosódásos barna erdőtalaj. Kőlelőhellyel rendelkezik.

A községhatárt átszelő 23-as út északi oldala nagyobbrészt természetvédelmi terület: Tarnavidéki Tájvédelmi Terület néven a Bükki Nemzeti Parkhoz tartozik sok ritkasággal és természeti értékkel.



Nagykő


Történeti múlt:

Késő rézkori leletek kerültek elő területén. Határában ún. kunhalmok láthatók. A honfoglaló magyarok vidékünkön is letelepedtek. Ezt bizonyítják a Bükkszenterzsébet határában lévő ún. Hamuhegyen feltárt honfoglaláskori sírleletek. 1280-ban Lelez alakban fordul elő, a hozzá tartozó puszta pedig Buya alakban szerepel egy oklevélben. Már az 1330-1337. évi pápai tizedjegyzék plébániaként írta össze. 1540-ben a törökök elpusztították és 1546-ig állandó török megszállás alatt állott de már 1549-ben megkezdődik az újjáépítés. Plébániája a török hódoltság alatt megszűnik és Szenterzsébet fiókja lesz. Ekkor a 6 családból 1 cigánycsalád volt. Ez időtől kezdve mint állandó lakosok meg is maradtak a faluban (ma a lakosság kb. 40 %-át teszik ki). 1542-től az Istenmezey család bírta. 1599 és 1615 között a Nádasdy, Daróczy és Lorántfy családok voltak a birtokosok. A sok kisnemes közül a Kovács a Vincze és Turcsányi családok 1945 után is megtartották a török idők alatt megosztott állapotban lévő birtokaikat. 1634-ben nyert nemességet a leleszi Kovács család, majd birtokadományt a községre.


A Kovács család címere


A XVIII. század közepéig a Kovács nemzetséghez tartozó családok birtokában maradt. 1770-ben rajtuk kívül az Okolicsányiak és Szentgyörgyiek, a XIX. sz. első felében az Almásy, Jekelfalusy, Hellebronth stb. családok is birtokosok voltak. A török korszak legnehezebb időszakát tartós elnéptelenedés nélkül átvészelte. 1696-ban 6 jobbágy és 2 házas zsellér lakott a faluban. Közülük a Kakuk, Kovács, Vincze és Márton családnevek az 1550. évi adólajstromban is szerepelnek. E vidék lakóinak életmódjára az első adatot Bél Mátyás szolgáltatja: Heves megye ismertetése 1730-1735.

"Erdős hegyekben bővelkedő zord vidék ez. A búza nem terem meg a rozs is csak itt - ott. A feltört föld az első évben esetleg a másodikban sem terem semmit. Életmódjuk egyszerű, nyelvük csiszolatlan, beszédük szaggatott. Alacsony házakat gerendából rakják össze, befedik és a szükséghez képest sárral vakolják. Ezen felül szegények ezek az emberek. Alig találnak olyan munkaalkalmat és keresetforrást amely az életfenntartás alapvető szükségleteit biztosítja. Településeik rendezetlenek." A falu kulturális életére is van egy adat 1770 -ből. Heves megye 112 településéből csak 13-ban nincs tanító. Ezek között van Tarnalelesz is. Az 1771-es úrbérrendezéskor 20 telkes jobbágyot (8 1/8 telek) és 4 házas zsellért regisztráltak a faluban. Már 1836-ban csak 2 úrbéri telek létezett 4 telkes jobbággyal és 1 házas zsellérrel. A falu tehát átalakult nemesi faluvá. Már a XVII. sz. végén a falu határában, Bolya pusztán serfőző működött.1787 körül salétromfőzésre is találunk adatot 1811-ben egy egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint Lelesz leányegyházközségben "nagyon elhanyagolt ifjúságot találtunk, egyetlen iskolát sem leltünk, így vizsgáztatásra sem volt lehetőség" A leleszi iskola a közbirtokosság költségén épült 1866-ban. Az 1870-es években a község gazdasági helyzete tovább romlott. A népesség szaporodásával a kisnemesi birtokok teljesen elaprózódtak. A viszonyok változását mutatja, hogy az erdőket irtani kezdték és ahol a talaj megengedte, szántófölddé alakították. Ez azonban a termésátlagok alacsony volta miatt kevés eredményt hozott. A Dr. Borovszky Samu szerkesztette Heves vármegye története című könyvében írja "E vidék völgyein a fű állandóan vízben áll. A termés betakarítása bizonytalan. Gyümölcstermesztés szilván kívül nincs, ezt kifőzik. A lakosság az Alföldre jár summásnak".

Az ilyen nehéz gazdasági viszonyok eredménye, hogy következik a vándorbot és nemcsak a munkások de a földes kisgazdák is kivándorolnak .A kivándorlás iránya Amerika. Ugyanakkor ebben az időben kezdődik a bányába járás is. Az 1903-as évektől munkalehetőség kínálkozik az Ózdi Vasgyárban. A gyár termelésének növekedésével egyre több ember helyezkedik el az iparban és a közeli bányákban, így a kivándorlás a századforduló után megszűnik. Aki el tud helyezkedni munkásnak azt a falu megbecsüli, mert szaktudást is hoz magával. A trianoni határrevízió és a 30-as évek válsága után 1937 - 38-as években újabb tömegek helyezkednek el az iparban. A XX. sz. elején számos egyesület működött a településen.

Az I. világháborúban 50 helybeli katona halt hősi halált, a 360 harcoló közül.

A középmagas dombvidéken épült bükki település századunk első felében nagyközség volt a pétervásárai járásban. Külterületei: Szederjes-tanya, és Válós-tanya voltak. Lakóinak száma az 1930. évi összeírás szerint 1962 fő. 1920-tól a tényleges szaporodás 156, a természetes 290 főre tehető, a vándorlási különbözet 134 főt tett ki. A népesség vallás szerinti megoszlása: 1941 római katolikus, 2 református, 2 evangélikus, 18 izraelita volt. Anyanyelvre nézve mind magyarok.

A községben egy római katolikus elemi népiskola működött négy tanítóval.

Az analfabéták száma igen nagy volt (436 fő). Levente Egyesület, Polgári Lövész Egyesület alakult meg a községben. Foglalkozását tekintve a lakosság közül 676 őstermelő és 519 általuk eltartott, az iparból 498, a kereskedelemből 20 lakos élt. Közlekedési és közszolgálati alkalmazottként 35-35, napszámosként 12, házicselédként 7 és egyéb foglalkozásúként 151 személy dolgozott. A földművelők közül önálló gazda és eltartottja 143 és 329, mezőgazdasági cseléd 62, mezőgazsági munkás 511 fő volt. A község határa 6444 kat. holdból állt, melyből szántó 1775 kat. hold, kert 46, rét 378, szőlő 14, legelő 739, erdő 3296 és terméketlen terület 197 kat. hold volt. A 435 gazdaság közül 264 nem érte el az 5 holdat. A 100 holdnál nagyobb gazdaságok száma 9 volt, ezek közül 4 db 100-200 holdas, 3 db 200-500 hold, 2 pedig 500-1000 hold terjedelemmel rendelkezett. Legfontosabb terményük a búza volt, a bevetett terület kiterjedése 600-700 kat hold között mozgott. Számottevő volt a község rozs és árpa termelése is, 200-300 hold bevetett területtel. Mintegy 100-180 holdon zabot, kukoricát, burgonyát és takarmánynövényeket termesztettek. Az iparosok száma 11 volt: 3 kovács, 2 asztalos, 1 kerékgyártó, 1 borbély, 1 cipész, 2 bércséplő-géplakatos és 2 mészáros-hentes. A kereskedelemből 20 lakos élt, 7 vegyeskereskedés látta el a falu lakosait. Létezett a faluban a Kereskedelmi Fogyasztási Szövetkezet, szikvízgyár. A pétervásárai körorvos és egy helyben élő szülésznő látta el az egészségügyi teendőket. Gyógyszertár a 6 km-re levő Egercsehiben volt elérhető, a legközelebbi vasútállomás Mátraballán, posta és távíró Bükkszenterzsébeten működött. A szovjet csapatok 1944. december 23-án vonultak be. A háború utáni fejlődést jelzi, hogy megépült a művelődési ház, a könyvtár, községháza, ravatalozó, tűzoltószertár, óvoda, tanácsadó, 18 tantermes, tornateremmel ellátott általános iskola, gyógyszertár. Az 1945 utáni iparosítás teljesen átalakította a falu életét. Ezt ma már nyugodtan nevezhetjük a bejáró munkások korszakának. A munkábajárás iránya Ózd, Borsodnádasd, Sirok, Eger, Egercsehi, Bélapátfalva ( a kb. 30 km-es körön belül). Az ipar hatása, közelsége erősen meglátszott a lakások 60 %-a 1950 -1980-ig épült és a régebbieket is átalakitották. 1950 -ben alakult a Petőfi TSZ, 1956-ban a Gárdonyi és Kossuth, 1960-ban a Taravölgye Mgtsz, amely 1970-től Egyetértés néven egyesült a bükkszenterzsébeti, fedémesi és szentdomonkosi tsz-ekkel.A római katolikus egyház anyakönyvei 1712-től maradtak fenn. 1895-től önálló anyakönyvi kerület. 1901-tl a község neve Tarnalelesz. 1949-ig nagyközség a pétervásárai járásban. Hozzátartoznak a Szederjes-tanya és Vállós tanya nevű külterületek. Fedémes, Szentdomonkos és Tarnalelesz közös körjegyzőséget tartanak fenn.

Az önkormányzati választásokon 1990-ben független polgármester került a falu élére, csakúgy, mint 1994-ben.

Község pecsétje 1776-ból való. Mai alakja: fűzérből kiemelkedő három búzakalász, felette Leles felírat.:


Tarnalelesz mai címere


Templomának első említése 1720 körül történt, amikor az Angyalok Királynője tiszteltére szentelt templomot összeírták. Ekkor Szenterzsébet fialája. A kánoni vizsgálat 1767-ben kőből épített templomáról írt 1829-ben . 1836-ban a hívek a templom elhanyagolt állapotáról panaszkodtak. A XVIII. sz. során többször javították és bővítésére is sor kerül, majd a XIX. sz. közepén - a középkori részek felhasználásával - átépítették. 1928-ban a bükkszenterzsébeti plébánia székhelye, majd 1947-ben önálló plébánia lett. A mai templom a középkori szentély felhasználásával, de boltozatának elbontásával a XIX. század közepén épült. A falun kívül álló, egyszerű barokkhajós templom. A szentély nyugati falmélyedésében lévőú kősírkereszt 1849-ből való. A tarnaleleszi, szentdomonkosi és fedémesi hívek 1930-ban plébániaházat építettek Tarnaleleszen. E három falun kívül a Bükkszenterzsébeten lakók lelki gondozását is a tarnaleleszi plébános és káplánja látta el 1946-ig.

A község két műemlék jellegű épülettel rendelkezik: a nagyvölgyi Válós-tanyán levő jelenleg turista szálláshely és a Kossuth út 19. szám alatti lakóház. Az I. és II. világháborúban elesett hősök emlékét a templom falán elhelyezett emléktábla őrzi. A település központját az országútra merőlegesen csatlakozó, egymással szinte párhuzamos két utca a Kossuth és Petőfi utca adja. Régen a XVIII. század végén nagyszámú kuriális nemes lakta, (így a faluszerkezet igen szép példája a palóc hadas települési módnak.)

Az1700-as évek elején a község lakossága emelt.A hagyomány szerint a "Tatárfutásból menekülő IV Béla király pihenőhelyére épült emlékkápolna." Az utcatorkolatot ahol az emlékmű épült a lakosság Képnek nevezte.

A leleszi emlékműnek történelmi nevezetessége is van. A török uralom kezaetén a magyar sereg egy magasrangú tisztje itt esett el és a kápolna elé temették.

Ugyanezen harcban Balázs Máté helybeli nemes ember a janicsár parancsnok fejét karddal levágta és azt is ott földelték el a kápolna hátánál.

Az 1900-as évek elején az emlékművön még látható volr a kardra szegezett janicsárfej áb­rázolása. Ezt a történelmileg kettős jelentőségű emléket a helyi tanács vezetői az 1960-as évek­ben megsemmisitették. A bontásnál előkerült az üvegbezárt alapitólevél, de nem adták dda szakértőnek. llletéktelen kezébe került, aki megsemmisítette, ezért örök homály fedi a törrénelmileg kettős jelentőségű kápolna eredetét.

2001-ben a millenniumi ünnepségek keretében az önkormányzat szobrot emeltetett IV Béla emlékére. A szobor Király Róbert munkája


IV. Béla emlékmű


A mai társadalmi kép:

A pétervásárai körzetben lévő Tarnalelesz a közepes nagyságú falvak közé tartozik. Lélekszáma 1960 és 1990 között csökkenő tendenciájú volt A lakónépesség száma: 1949: 2015, 1960: 2323 ,1970: 2200, 1980: 2136, 1990: 1855 ,1997: 1958, 2002-ben 1936. Az idősek szociális otthona közös fenntartású a 4 községgel. Helyben háziorvos és fogorvos működik. Az orvosi ügyeletet és a gyermekorvosi ellátást Pétervásáráról biztosítják. Az 50 férőhelyes, 4 óvodapedagógust foglalkoztató óvoda kihasználtsága 120-125 %-os, a 14 tantermes általános iskolában négy község 300-350 tanulóját 28 pedagógus oktatja. 20 éve működik a községben a Szuk Mátyás Ifjúsági Fúvószenekar. Több mint négy éve hozták létre a "Muzsikáljunk Együtt Alapítványt", mely a hazai és külföldi közönség előtt is egyre inkább ismert Szuk Mátyás Ifjúsági Fúvószenekar támogatását hivatott szolgálni. A 30-40 állandó taggal bíró zenekar 1996-ban tartotta 20. éves fennállását.<


Szuk Mátyás Ifjúsági Fúvószenekar


A leleszi futballcsapat a megyei első osztályban ér el jó eredményeket. Tarnalelesz kiterjedt testvér-települési kapcsolatokkal rendelkezik. 1995-ben együttműködés jött létre a franciaországi Cherbourg és a németországi Ayl településekkel, 1996-ban pedig a szlovákiai Lelesszel.

Infrastruktúra: A 605 lakás négyötöde vezetékes ivóvízzel, háromnegyede vezetékes gázzal van ellátva. A vízellátást az ÉRV (Kazincbarcika) biztosítja1991 -től. A szennyvízhálózat kiépítése 2002-ben kezdődik és várhatóan 2004-ben fejeződik be. A gáz bevezetése 1994. évi beruházás eredménye. A szervezett kommunális szilárd hulladékgyűjtést az Egri Városgazdálkodási Kft. végzi. Crossbar telefonálási lehetőség minden második lakásban adott. A burkolt, illetve portalanított utak aránya 70 %.

A munkaképes lakosság nagy része az ózdi Kohászati Üzemekben, a Borsodnádasdi Lemezgyárban, az egri Finomszerelvénygyárban és a siroki Mátravidéki Fémműben talált munkát. A munkanélküliség 1989 -től egyre fokozódó mértékben sújtotta és sújtja Tarnalelesz lakosságát is. A bejáró életforma , az ipar és bányászat leépülésével nagyon lecsökkent. A munkanélküliség mértéke igen magas: 35 %. 1997 tavaszán egy kft. és egy betéti társaság működött a településen, emellett 60 egyéni vállalkozást tartanak nyilván. Az utóbbiak tevékenységkör szerinti megoszlása: ipari termelő: 6, élelmiszergazdasági: 6, kereskedelmi: 42, szolgáltató: 6. Működik itt takarékszövetkezet, modern ABC, üzletek, kereskedelmi és vendéglátó-ipari egységek. A mezőgazdasági termelőszövetkezet ugyan megszünt,de fűrészüzemet, harisnya-feldolgozó üzemet hozott létre. Utóbbi ma már 95 %-ban svájci tulajdonban működött. Jelenleg tulajdonosváltás miatt bizonytalan az üzem további sorsa. A falu határában a térség legnagyobb termelő cégeként működő üzem mintegy 80 alkalmazottat foglalkoztat, naponta 40 ezer harisnyát gyárt, melynek háromnegyed része Nyugat-Európában talál gazdára, míg a többi hazai boltokba kerül. Az egyéni vállalkozók köre is számottevően bővült: pék, cukrász, fényképész, fodrász, szikvízkészítő dolgozik a községben, kihelyezett patyolat átvevő hely is van. Az idegenforgalom nem jelentős, de az erdei turizmus továbbfejleszthető lenne.


Kulturális hagyaték:
Vidékünk jellegzetesen a palóc területek közé tartozik. A leleszi falucsoport külön alcsoportja a palóc kulturális örökségnek. A palóc hagyományok némelyike máig fennmaradt ,mások a társadalmi változásokkal együtt fokozatosan szűntek meg (pl. fonó). A krónika szerint az 1220-as évek táján a vidékre kunpalóc jövevények érkeztek, itt elhagyva szilaj vonásaikat magyarokká lettek.


Hagyományos juhászviselet


A palóc hagyományok máig fennmaradtak községünkben. Ezeknek a hagyományoknak az éltető ereje a közösség volt.: a közös munka és sors, a szegénység. A spontán megnyilvánuló közösségi vágy. Szinte nem volt olyan réteg, öregek, fiatalok, felnőtt férfiak és asszonyok, amelyik meg ne találta volna magának a megfelelő alkalmat az örömre, az együttlétre is. Persze a fő szerep mindig a fiataloké volt. Ezek a hagyományok legtöbbször az évszázados együttélés hatására kapcsolódtak valamilyen egyházi ünnephez is. Jóllehet, sokszor régebbiek voltak, mint maga az egyház. A hagyományok rendje az újévköszöntő versekkel kezdődött. Ekkor aki tehette disznóhúst főzött, mivel a disznó előre túr, a szárnyas ellenben hátra kapar. Farsang vasárnapon 3-as táncmulatság kezdődött. A legények maskarába, öltöztek és a lányos házakhoz jártak farsangolni: "Farsang, farsang három napi farsang...". Általában azokhoz a lányokhoz, akiket a bálba is beváltottak. Amit kaptak: szalonna, kolbász, megsütötték és megették. A három napos vígság után 7 hetes böjt következett. Ez böjtfogadó szerdától húsvétig tartott. Már jóval előtte törték a tökmagot, működött az olajütő. Húshagyó keddtől fazekat cseréltek, nehogy véletlenül is zsír kerüljön az ételbe. A tehetősebbek írós vajjal főztek. A húsvét előtti nagypéntek kapcsolódott az ősi megtisztuláshoz. A falu apraja nagyja a patakban mosdott, még szürkületkor. Az állatokat is lemosták. A mise előtt kereplővel kerepeltek. Húsvét vasárnap általában nem volt szokás más házhoz menni, annál inkább másnap. A legények csoportokba verődve jártak locsolkodni. Bizony a lányoknak sokszor ruhát kellett cserélni. Aki nem vigyázott még a nagyvályúba is belefektették. A vigasság a hétfő esti bállal ért véget. Május 1-je a tavasz ünnepe. A májfa állítás szép szokása volt. Május 1.-je előestéjén több csoport vágott neki az erdőnek. Azon igyekeztek, hogy minél nagyobb fát hozzanak. Ez általában bükkfa volt, mivel az zöldell a leghamarabb. A fára kendőt kötöttek és mindaddig rajta is hagyták, míg hervadni nem kezdett. Általában mindenki a kedvesének állította, de állítottak rokonoknak, barátoknak is, ha lány volt a háznál. Karácsonykor ezt vissza is illett szolgálni dióval, almával, édességgel. A tavaszi szokásoknak még egy nevezetes napja volt a Szent György nap. Ekkor hajtott ki a csorda. A nyár munkával telt, csupán az aratás végén csaptak végzőt. A lányok búzakoszorút kötöttek. Az őszi vigasságokat Szent Mihály naptól számították, ekkor kötött be csorda. Erre az időpontra már végeztek a betakarítás nagy munkájával is. November vége felé kezdődtek a fonóházak. Négy-öt fonóház is volt a faluban. Ezt az alkalmat a lányok teremtették maguknak. Fél véka búza, egy marék kender, és tűzifa volt a belépődíj. A fiúk ezt mindig kihasználták és egyik fonóházból a másikba csavarogtak. Ezek az esték el sem voltak képzelhetők dalolás nélkül. A fonón belül is szokások alakultak ki, pl.: a leejtett orsó, kukoricapattogtatás, molnárkalács sütés, a diótörő est. Farsangig volt idő szórakozásra, legénybolondításra, szerelemre is. Farsang után már szőttek. Minden háznál volt szövőszék, nagy családoknál 3-4 is.


Palóc szövőszék


Asztalterítő minta és keresztszemes hímzés


Megtalálták a szórakozásukat az idősebbek is. Az tollfosztó estéken, vagy csak egyszerűen szomszédolva. Néha 8-10 ember is üldögélt és beszélgetett a búbos kemence mellett. Az év utolsó hónapja is bővelkedett az eseményekben. A mikulás után a Luca nap következett. Amiről is az a babona járta, hogyha valaki kisszéket farag, de úgy, hogy karácsony böjtjéig egyet üt rajta naponta, és erre ül a templomba, meglátja, hogy ki a falubeli boszorkány. De vigyáznia kellett, mert a boszorkányok állandóan ott csapkodtak a feje fölött, s ha megijed felugrik a szenteltvíztartó mellől, rögtön vége van. Ezen a napon jártak a betlehemesek is. A jó betlehemes még a szomszéd faluba is elment. Az asztalra mindenféle magot: /kukorica, búza, árpa, bab) szórtak, hogy legyen mindenből jövőre is. Azt ott is hagyták aprószentekig. Akkor odavetették a tyúkoknak, hogy sokat tojjanak. Ezen a napon szintén böjt volt, s a gyerekeknek azt mondták: "ha nem eszel, meglátod a gyöngytyúkot". No, meg is látta, mert estére már káprázott a szemük a éhségtől. Karácsony családi körben ünnepi hangulatban telt el. Még ma is rendszeresen megtartják a búcsúkat. Említést érdemelnek a családi ünnepek is. A keresztel?, a lakodalom, a tor. Ezek közül legszínesebb volt a lakodalom. A palóc lakodalom szinte szertartásszerűen zajlott le. Jellegzetes részletek közül most csak az elsőt a hívogatót nézzük meg. A hívogató általában ügyes rokon legény volt. Amikor belépett egy-egy házba fokosával, megverte a mestergerendát és jóízű humorral hívogatott:

Vakvarjú, vakliba
Jöjjenek a lagziba
Kanalat, villát hozzanak,
Hogy éhen ne maradjanak
Annyi a kalács mint a forgács,
Még sem kapunk egy harapást.
Ha jönnek vesznek, a hoznak esznek"

A hagyományok tovább élése az ötvenes évekig követhet? nyomon. Az iparosítás a falu életének megváltozása, az intézményesített kultúra más alkalmakat teremtett, így a régi lassan feledésbe merül. Községünkben a 20-30-as években kezdték szervezni az intézményesített keretek közt a művelődést, a Katolikus Legényegylet és a Szívgárdista mozgalom keretén belül. Színdarabbal kulturális műsorokkal éppúgy foglalkoztak mint a katolicizmus terjesztésével. A fiatalokat akarták megnyerni, de meghatározó jellegűvé nem vált a mozgalom. 1945 után 3 párt /kommunista, szoc.dem., kisgazda/ működött a faluban, s ezek szerveztek színjátszó csoportokat. 1956-ig sokat jártak a faluba, az un. falujárók is előadásokkal műsorokkal. A közélet színhelye ekkor egy-egy kocsma volt.

A tanácsok megalakulásával /1950 október/ a művelődés irányítása is idekerült. Miután művelődési ház a községben nem volt, ezt a szerepet, hol az iskola, hol más intézmény vette át. Bálokat az un. "tükörteremben" tartottak /autóbuszgarázs/. Az 1961-es művelődési beszámoló arról panaszkodik, hogy a fiatalok más faluba járnak szórakozni. Az új művelődési ház 1964 -ben, az új könyvtár 1976-ban épült. 1993-ban létrejött az Általános Művelődési Központ (iskola, könyvtár, művelődési ház) amely alapintézmény lehet az információrobbanás korában, a község fiatalságának a jövő századra való felkészítésében.



Tarna-vidéki Tájvédelmi Körzet:

Terület: 9449,6 hektár. Ebből fokozottan védett 535,7 hektár.

Természetvédelmi kezelő: Bükki Nemzeti Park Igazgatóság.

Megközelítés: Az M3-asról Hatvannál forduljunk a 21-esre, majd Bátonyterenyénél a 23-asra, illetve ha más irányból közelít, Egeren is át kíván menni, akkor Kerecsendnél a 25-ösre. Ezeken az utakon át érhetők el a tájvédelmi körzetet körülvevő települések, amelyekből utak vagy völgyek vezetnek a védett területre. A Nagy-kőhöz a tarnaleleszi Szabadság úton - ez a 23-as országútnak a falun átvezető szakasza -, a 42. és 43. kilométerkő között kell ráfordulni a pástra, amely beletorkollik a sziklaképződményekhez vezet földútba. Istenmezeje felé Pétervásáránál kell a 23-as útról észak felé fordulni, Noé szőleje Istenmezeje központjában, közvetlenül az út mellett látható. Tarnaleleszen, az út mellett magyarázótáblával ellátott két földtani alapszelvény látható. Itt a faluközponti IV. Béla szobornál kell észak felé fordulni. A váraszói kápolnához az istenmezejei polgármesteri hivatal mellett kell befordulni a Kossuth utcába, majd jobbra a temetőhöz.


 Nagykő homokkősziklája


Látogathatóság: A fokozottan védett részek csak engedéllyel tekinthetők meg, a többi szabadon bejárható.

Ritka, mint a fehér holló - szoktuk mondogatni, holott nyugodtan elhagyhatnánk a „fehér" jelzőt, hiszen manapság az éjfekete hollómadár is alaposan megritkult. Ezért lett védett ez az emberkerülő szárnyas, amelynek eszmei értéke 50.000 forint. Ha valaki mégis nagyon szeretné látni a Hunyadiak címermadarát, annak az állatkertbe vagy a londoni Towerbe, esetleg a Tarna-vidéki

Tájvédelmi Körzetbe kell elzarándokolnia. Tarnalelesz és Bükkszenterzsébet közelében, a Nagy-kő fölött egyszerre kettőt is láttunk körözni, amikor ott jártunk, mégpedig méltó társaságban: három egerészölyvvel együtt.
A tájvédelmi körzetet települések veszik körül, köztük Pétervására, az ország legkisebb városi rangot nyert települése. E lakott helyekről völgyek nyúlnak be a védett területre, a legtöbben patak csörgedezik. Néhányat e patakok közül tavacskává duzzasztottak föl. Kedves, szép állóvizek ezek, ha kicsinyek is. Mégsem esztétikai-tájképi értékeik miatt becsesek, hanem mert kétéltűek és a horgászok által „szeméthalaknak" csúfolt halfélék, a vízimadarak kedvelt csemegéi telepedtek meg bennük. Közülük a legjobb vizes élőhelyek: a váraszói Szalajka-tó, a bükkszenterzsébeti Erzsébeti-tó, a tarnaleleszi Remetei-tó, a borsodszentgyörgyi Darázsfészek-völgyi-tó és a Cserepes-völgyi apró tavacskák. A császármadár élőhelyeként fokozottan védett Remetei-völgy patakból duzzasztott kicsinyke tavacska - csak példaként említve ezt az egyet - szinte élettelennek látszik, holott ha közel hajolunk tükréhez, megfigyelhetjük a benne nyüzsgő gőtéket, halakat, szitakötő lárvákat. Ezért járnak rá olyan szorgalmasan a jégmadarak, a piroslábú cankók, és költ rajta a tőkés réce és a vízityúk. A nagyvadak közül honos az őz, a gímszarvas, a vaddisznó, található dámszarvas, muflon és néha előfordul a hiúz, amely - úgy tűnik - kedveli a kárpáti mikroklímát.


Remete-tó


Erdők fedik a dombvidéket, a hátakat éppen úgy, mint az oldalakat. Alacsony ez a dombság, a legmagasabb pontja, az Ökör-hegy is csak 541 méterre emelkedik a tenger szintje fölé. Hűvös-nyirkos mikroklímája miatt flórája mégis magashegyvidéki, és ezért megmaradtak rajta olyan jégkorszaki reliktum növények, mint az ikrás fogasír vagy a sugárkankalin. A Váraszói-völgyben a víztárolók párolgása lehűti a levegőt, ezért itt minden növény késve nyílik, érik, a vándorméhészek nagy örömére. Amikor az akác másutt már rég levirágzott, a szorgos méhek itt még mindig találnak összegyűjteni való nektárt. A váraszói-völgy párhuzamos az Erzsébeti- és a Leleszi-völggyel. Ez utóbbi a sugárkankalin termőhelye. A patak menti tisztáson áll a műemlék jellegű Vállós-tanya. Az ér forrásához figyelmes kezek poharat tettek. A tanyától alig 100 méternyire sudár bükkök állnak. Az erdők jelentős része azonban nem őshonos, hanem telepített.

Az erdő kitermelt fái miatt értékes" - vallották és vallják az erdészek közül nem kevesen, és e jelszónak megfelelően sok helyre, különösen pedig a jól megközelíthető völgyekbe fenyőt telepítettek. Pedig ez a fafaj nem valami jól érzi magát ezen a vidéken, ezért nem egy telepítés kiszáradt.

Minden rosszban van azonban valami jó, így az ide telepített fenyvesekben is. A pintyfélékhez tartozó keresztcsőrűek a lucfenyő tobozaiból bányásszák elő táplálékukat, így a bőséges toboztermést kihasználandó, 1994-től valósággal megszállták a Tarna-vidéki fenyveseket.

Maradt a tájon jó néhány szép erdőfolt is. Tarnalelesz határában, a Pataj-völgyben egy 236 hektáros erdőrezervátum-magterületen az ember nem avatkozik be a természet munkájába. Az ökör-hegyi bükkös az erdei út egyik oldalán terül el, a másik oldalán viszont cseres-tölgyest és kopár szirteket láthatunk. Nem kertépítő, sem nem erdész ültette így a fákat, hanem maga a természet. Az észak- északkeleti kitettségű oldalakon a bükk, a dél- délnyugatra forduló völgyrészekben pedig a tölgy az uralkodó fafaj. Ha azután a völgy visszakanyarodik észak- északnyugati irányba, ismét a bükk válik dominánssá. A bükkös mindössze 60-70 esztendős, de a fák lombja oly sűrű, hogy teljesen beernyőzi, beárnyékolja a talajt. Akadnak, akik úgy vélekednek, hogy még maguk a fák sem jutnak elegendő fényhez, ezért - versengve egymással a napsugárért - túlontúl felnyurgultak. Mások szerint viszont egy igazán jó bükkös mindig zárt.

Értékes a pétervásári ősborókás. A Hintós-völgyben valaha kiirtották az erdőt, hogy a jószág számára legelőt teremtsenek. A boróka, mint másutt, úgy itt is, azért terjedhetett szabadon, mivel szúrós levelei miatt az állatok békén hagyták, míg a többi magoncot lelegelték. A boróka, ez az örökzöld faj nagyon lassan növekszik, itt viszont elég magas, tehát koros példányok is akadnak közöttük.


Borókás


Találhatunk azonban olyan erdőt is, amelyik nem annyira fái, mint inkább lakói miatt érdemelte ki a fokozott védelmet. Ha Szentdomonkosról a Panoráma úton haladunk fölfelé a szerpentinen, néhány kilométer után a császármadarak birodalmába érkezünk. Arra azonban ne számítsunk, hogy akár egyet is megláthatunk közülük, annál sokkal ügyesebben rejtőzködnek az emberek elől. Azt is többnyire csak nyomokból tudhatjuk, hogy itt vagy a tájvédelmi körzet más részén borz, vadmacska, nyest és nyuszt él. Mégis érdemes végighaladni ezen az autóval is járható erdei úton, mert gyönyörű kilátás nyílik róla. Balra hátul a Bükk vonulata kéklik, jobbra a Mátra karéja, közvetlenül alattunk pedig hirtelen megnyílik az erdőborította dombok lábánál szeszélyesen elkeskenyedő kiszélesedő Domonkosi-völgy, tisztásaival, horhosaival, hagyásfákkal megszórt gyepjeivel.

A Tarna-völgye elég későn, csak 1993-ban lett országos jelentőségű védett területté, pedig az 1986-ban készült előterjesztés szerint védett vagy fokozottan védett 18 növény-, 65 madár-, 13 hüllő- és kétéltű-, 13 gerinctelen- és 11 emlősfaj él rajta. űde ha nem így lenne, már geológiai és tájképi értékei miatt is egészen különleges táj ez. Alapja tengeri üledékből képződött homokkő. Ebből a lágy kőzetből túrta fel a földkéreg mozgása ezeket a hol szelíd, hol meredek lejtésű dombokat. Helyenként képlékeny volt a kőzet, és engedett a mélyből ható erőknek. Helyenként azonban eltöredezett, meghasadt, kibillent a helyéből vagy leszakadt. Akad olyan rész, amely ellenállt az eróziónak, és van olyan, amely engedett a víznek, a szélnek, a fagynak. Summa summárum: páratlan sziklaképződmények keletkeztek itt.

A legnagyobb, legimpozánsabb, magát már a messzi távolból megmutató homokkő képződmény a bükkszenterzsébeti Nagy-kő, a községtől mintegy 3 kilométerrel északra. Óriási, vagy 100 méterre meredeken felmagasodó szirt ez, felnézni rá, de különösen lenézni róla a szó legszorosabb értelmében szédítő. Lába és teteje benőtt, de dereka csupasz, így megszámolható, hány rétegben rakta le a valaha itt hullámzó tenger az üledékét.

Nagy-kő lábáig jól járható ösvény visz, felmászni a tetejére azonban nem könnyű. Mégis, a kínálkozó látvány megéri a fáradozást.

A laikus okkal csodálkozik: hogyan bír megkapaszkodni ezen a kietlen sziklafalon a növényzet, miképpen jut táplálékoz?! Ugyanez vonatkozik a tarnaleleszi Kis-kőre, a Nagy-kő „kisöccsére". Az „öcsike", amelyet csak a Mocsolyás-patak választ el nagyra nőtt „bátyjától", nem meztelen. Sziklagyepe zárt, és fák, bokrok is megkapaszkodtak az okkersárga talajon.

Pétervására és Ivád határában egy különleges sziklaképződmény, a Lyukas-kő látható. Sziklagyep fedi, védett állatok, növények élnek rajta. A legkülönösebb alakzat mégis az istenmezejei Noé szőlője. Istenmezeje: gazdag falu. Házai többszintesek. Néhány ráépült arra a csupasz hegyoldalra, amelyről a magasból lezúduló vizek kimosták a lágyabb homokkő részeket. A keményebbek közül a nagyobbak kerek hátú padokként, a kisebbek cipókként emelkednek ki a simára koptatott szikla felszínéről. Mindez, távolról szemlélve persze, valóban gigantikus szőlőfürtre emlékeztet.

És végül a sok közül csak egy műemlékről: a váraszói temetőkápolna a XIII. században épült. Hajója bal oldalán megmaradt egy korabeli freskórészlet, de nem ez, hanem az épület alakja és a bástya formájú szentély külső pártadísze figyelemre méltó.

A táj fokozottan védett állatvilága
Császármadár
Egerészölyv
Holló


Keresztcsőrű

Jégmadár